Somogyvámos történelme az avar időkbe nyúlik vissza: a Táncsics utcában például e kor temetőjének nyomaira bukkantak az 1940-es években, amikor az építkezések során csontokat, cserépedényeket, lószerszámot találtak. 1968-ban kezdték el a falu közelében lévő Ihász-dűlőben álló középkori templomrom régészeti feltárását. A középkorban a mai Somogyvámos határában egy Csopak nevű falu feküdt, amely 1237-ben részben a szentmártoni apátság birtoka volt - erről írásos emlékek is fennmaradtak. A hódoltság alatt azonban teljesen elpusztult az a település, majd lassan a neve is feledésbe merült. A közelében azonban akkor már állt Vámos falu, ahol most a román stílusú templom romjait találjuk. Az 1575-ös adólajstrom Vámosfalva néven jegyezte fel az utókornak.

A XVI. század végén Nagy István, azt követően a Gyulaffy család , Jankovich István, majd a Niczky család birtokolta. A falu 1856-ban került Kund Vincze tulajdonába, s az ő leszármazottaié maradt még a huszadik században is. A Kund család birtokán 1906-tól egy bérlő, özv. Lővensohn Ernőné gazdálkodott, s nem is akárhogyan. A gazdaságot a kor színvonalának megfelelő legmodernebb eszközökkel szerelte fel: gőzcséplővel, benzines szántógéppel és gőzmalommal dolgoztak. A birtoknak gazdag állatállománya, valamint tenyésztésre is berendezett halastava volt. A községhez tartozó Gilye területén a XV. században a Töli család bírta a földeket, ám idővel az is a Jankovichokhoz került. Már a tatárjárás előtt is fennállott Remetepuszta, amely előbb apátsági, azt követően királyi birtok volt, majd később földesura lett Guary Gábor és Póka Miklós. Csak jóval később, a XIX. században épült fel Vincze-major.

Forrás:  turistak.hu